Rólunk

Rétalap története:

 

A község nevének második fele az Alap valószínűleg az ótörök „alp” szóból származik, melynek magyar jelentése „hős, dalia”. Az előtagként szereplő „rét” szó kétféle magyarázattal is bír. Egyik feltevés szerint mocsaras vizes terület, széna termesztésére használt, fűvel vagy más takarmányozásra alkalmas növénnyel benőtt kaszálót jelent. A másik magyarázat szerint jelentheti a „téli legelőt” a nyári legelőt jelölő mező szóval szemben. Az 1300-as évektől számos névvel találkozunk, amelyek nem mindig a mai Rétalapot jelölték, hanem egymáshoz közel több településre utaltak, melyek az idő múlásával megszűntek. Megjelenik Zentpeturolup neve, amely valószínűsíti, hogy Szent Péternek szentelt egyháza volt, Alapnak de ennek semmi nyoma nem maradt.

Reethalap névvel l5l7-ben találkozunk először.

Az oklevelekben továbbra is több néven említik, melyben az Alapnév szerepel. A mai Rétalaphoz tartozó területek, települések nevei az oklevelekben a XVI.-ig: Olup ( 12l6, l233)Alaph (l360) Zentpeturolup (l449, l5l7) Zenthmyklósalapya (l449) Zentbereczkalapya (l449) Zenthpertheralapya (l449, l5l7)Zenthpeteralapa (l470) Petheralap (l472, l477)Rétalap Győr-Moson Sopron megye határán helyezkedik el. A község területéről, amely teljesen nem egyezik mai fekvésével, a legrégebbi időkből származó bizonyítékok a térség lakott voltáról meglehetősen bizonytalanok. Nagyközség a Tószigetcsiliközi járásban. Hozzátartozik: Balogh-puszta, Bothmer-puszta, Csiritanya, Hangyás-puszta, Ottómajor, Papajcsik-tag, Páskum, Purglypuszta, Sóskuterpuszta, Tóth Ferenc-tag, Tóth Gábor tag.

Lakosok száma 2940, akik közül 2927 magyar anyanyelvű, felekezeti tekintetben 2121 római katolikus, 7 görög katolikus,

6l0 református, 2 görögkeleti 32 izrael vallású. E népesség foglalkozása az őstermelés, mely 2414 egyénnek nyújt megélhetést. Ezenkívül 267 lakosa iparos l8 kereskedő 24 közlekedési 73 közszolgálati alkalmazott és szabadfoglakozásu,48 nyugdíjas, 53 házicseléd. Összeíró Megyerickei János kolozsi főesperes, aki l9l6-ban járt a térségben. 1232-40. Közötti időben Olup faluban 29 háznép, szolgáló nép lehet a következő megoszlásban: 6 jobbágy család volt az egyház követségében, de az egyház költségén az egyház követségében dolgoztak. Kilenc lovas jobbágy élt a birtokon, kik szállítási kötelezettséggel bírtak. Mellettük élt 8 harangozó. Ezer holdon felüli birtokos: Fischer  Stefánia 500-l000 hold közötti, Mayer Oszkár, Mihály Ernő, Balogh Ferenc, Balogh Gábor, Kanyó Flórián, Török Bálint. A következő mintegy 100 esztendő „némasága” után az l300-as

l400-as években már több feljegyzésről van tudomásunk.1362-ben jelenik meg a szentmártoni gyülekezet határjáró levelében Alapi (de Olup) András a király embere, mint Alapon birtokkal bíró személy. Feltételezhető, hogy leszármazottja az 1200-as évek elején említett Alapi Miklósnak. Tatárjárás előtti évekből való az a királyi oklevél, mely villa Buun néven szerepelteti a már várjobbágyaktól lakott helyet. 1451-ben egy család akarta benépesíteni. 1481-ben apai Vercs János birtoka. Huzamosabb ideig a Komárom megyei Gesztes várához tartozott mint vámhely. 1612 után kezdte csak látszólag kiheverni a török hódoltságot. A török hódoltság éppúgy elnépteleníti Rétalapot, mint a szomszédos Bőnyt, bár megjegyzendő, hogy a XVI. Század végén Szentbereczkalap és Szentmiklósalap még lakott terület, de néhány évvel később

l609-ben már mindkettőt elnéptelenedett területként jelölték. A XVII. Század elején a terület részben elnéptelenedett, elpusztult. A század elején a lakosság számának csökkenése ellenére folyamatosan zajlottak a perek, amelyek a területen birtokkal korábban is rendelkező és a területet megszerezni akarók közt a birtoklásért.

Rétalap történetében is jelentős változást hozott a Bőnyben a török pusztításokat már látszólag kihevert falu nádori adomány folytán Iványos Miklósé lett. Az Iványos család akinek legkiemelkedőbb alakja II. Miklós Rétalapon is rendelkezett birtokkal. Birtokainak 1702-es megbontásával jött létre Bőnyben, de ugyanúgy Rétalapon is a közbirtokosság. Ettől az időponttól kezdve Rétalap és Bőny sorsa, élete során szorosan összekapcsolódik, s párhuzamosan halad. Török Bálint birtoklása alatt kálvinista volt. 1786-ban Kenesei és Győri családok a földesurai. 1828-ban l78 háza, és 1249 lakosa volt. 1869-ben összlakossága l889 személy.

Az l700-as évek végén megkezdődik a térség számos apró településének egyesítése, amely l840-ben zárul le, s jön létre a térségben az önálló háztartással nem bíró Rétalap. A település e korszaktól kezdődően éli az egyhangú mindennapi életét, amelyben változást az 1848-49. évi szabadságharc hozott, amelyben a Rétalapiak közül is számosan vettek részt. Hősiesen harcoltak, társaikhoz hasonlóan. A Komáromi erőd védői között l3 rétalapi honvéd neve szerepelt. A XIX. Században Rétalap Bőny községhez tartozott, önkormányzati jogait is Bőny gyakorolta, ennek ellenére a község irányító testületében a közgyűlésében l874-ig nem volt Rétalapnak képviselője.

1888. teszik közzé a Belügyminisztérium ehhez tartozó számú határozatát, amely kimondta Bőny és Rétalap egyesítését Bőnyrétalap néven. Rétalap ettől kezdve teljesen elvesztette önállóságát, és minden tekintetben Bőnyhöz kötődött.

Megtörtént a történelemben az is, hogy Rétalaphoz, az akkor még Oluphoz tartozott a szomszédos település Bőny is. A XX. Század első felében a község élete nyugalmas, egyhangú életet élt. A második világháború után Rétalap sem kerülhette el a magyar faluk sorsát, a földosztást, majd a termelőszövetkezet szervezést, a mezőgazdaság szocializálását. A lakosság számát a migráció lényegesen nem befolyásolja. A faluban jelenleg három nagy történelmi egyház van jelen. A lakosság többsége római katolikus vallású, kevesebben reformátusok, míg evangélikus hivő csak néhány van. Életkor szerint megoszlás 0-2 éves korig 27.

3-5 éves korig 21, 6-l3 éves korig 68, l4-l7 éves korig: 48 fő.

Az összlakosság száma 547 fő.

A falu éghajlata erősen kontinentális jellegű. Az éves csapadék-mennyiség 550-570-mm. Eloszlása meglehetősen szélsőséges. Rétalap közelében komolyabb, olyan vízfolyás, amely a falu életére bármilyen hatással lenne, nincs. Csak egy ér folyik a határán, a bakonyér. A település határa többnyire jó minőségű szántóföld, amely a múltban is, de ma is az emberek megélhetésének a fő forrása. Rétalap körzetében csak a településre jellemző növény és állatfaj nem él.

Az első emberi élet jeleit kutató, s összeíró Megyerickei Jakabkolosi főesperes l5l6-ban, majd az l870-es években Ebenböch Ferenc irányításával folytatódtak a régészeti kutatások, s a kutatásaival lényegében az eredményes munka be is fejeződik. Tárgyi emlékek alig-alig maradtak. A feljegyzések szerint az újabb kőkorszakból származó három kőeszközt találtak Rétalap területén. A római korban e területen az élet jeleit e korból származó edénytöredékek, téglák, valamint Nerra császár (Kr.u.96-98) uralkodása idejéből fellelt pénzérmék bizonyították. A római uralom megszűnése után hosszú évszázadok múltak el e területen, minden itteni élet nyomait mutató emlék nélkül. Rétalap emlékei csak a XIII. századból már írásos emlékek maradtak fenn, és innen lehet nyomon követni történetét. Bár e nyomon követés csak óriási erőfeszítés árán valósulhat meg.

Rétalap önálló státuszát Szarvas Sándor kezdeményezésére l992. Január l-én kapta vissza. Ez gyökeresen megváltoztatta a falu életét. Nagy fejlődésnek indult a község.  Ekkor valósult meg a közművesítés: vezetékes ivóvízhálózat kiépítése, gáz, telefonhálózat, csatorna. Rétalap mindaddig zsákutca településnek számított, amíg meg nem épült a Mezőörs felé vezető szilárd burkolatú út, és a Bakonyéren átívelő híd.

Rétalap l999.  óta rendelkezik  Horváth Ferenc tervei alapján saját címerrel és zászlóval.